„Harapós tudomány, mosolygó fogak” – Pécs és a fogászat története című kiállítás

(Forrás: Deák Máté – Dezsõ Krisztina: „Harapós tudomány, mosolygó fogak” – Pécs és a fogászat története című kiállítás
= Orvoskari Hírmondó, 2008. szeptember, 26-28. o.) – Interneten: http://www.aok.pte.hu/hirmondo

A lenti fogászati eszközök Antal János: Útmutató a foghúzásban: Különös
tekintettel a gyakorló orvosok és orvostanhallgatók igényeire, Budapest:
Dobrowsky és Franke, 1902. c. könyvbõl valók.


20. század eleji fogászati enteriõr

A tárlatnak a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának udvarában álló Virágház ad otthont, amelyet a közelmúltban újítottak fel, és tettek alkalmassá múzeumi tárlatok befogadására. A bemutatandó anyag a Pécsi Tudományegyetem Orvostörténeti Múzeumának és Fogászati Klinikájának relikviáiból, műtárgyaiból, valamint dr. Katona József budapesti, Varga György és a Simon család pécsi fogászati gyűjteményeiből tevődik össze. A könyvek a Pécsi Tudományegyetem Pekár Mihály Orvosi- és Élettudományi Szakkönyvtárának Tóth Lajos könyvtárából, a Pécsi Tudományegyetem Klimo Könyvtárából, valamint a szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár állományából kerültek a kiállításba.

A kiállítás témája a magyar fogászat és fogászati képzés történetének tematikus bemutatása. A magyar fogászat fejlődésének főbb csomópontjait, fejlődési irányait, jeles személyiségeit kívánja megismertetni az érdeklődőkkel. A középkori foghúzási módoktól a 19-20. században megjelenő, ma is használatos eljárásokat, fogászati műszereket, alapanyagokat tárja a látogatók elé. Különösen gazdag a 20. század elejéről származó műszeranyag. Emellett a magyar fogászat legjelesebb művelőinek (Nedelko Döme, Turnovszky Frigyes, Pfeffermann Péter, Iszlai József, Árkövy József, Szabó József, Balogh Károly és tanítványaik) életútját, a magyar fogászati képzésben és a tudományosságban betöltött szerepüket mutatja be. Az első két tárlóban olyan jeles sebészeti, anatómiai, általános orvosi munkák kerülnek bemutatásra, amelyek a fogászattal, szájápolással is foglalkoznak.

A magyar fogászat első nagy korszaka Árkövy József (1851-1922) nevével fémjelezhető. Ő volt az, aki elődei - Barna Ignác és Iszlai József - nyomdokain haladva, az első magyar iskolateremtő professzorként megvalósítja a fogászat egyetemi oktatását. Munkája nyomán jött létre 1890-ben a budapesti Egyetemi Fogászati Intézet, majd 1919-ben megnyitották a Mária utca sarkán, a klinika számára épített új épületet, amely ekkoriban az egyik legmodernebb ilyen intézmény volt Európában. Árkövy József tudományos munkássága és iskolateremtő szerepe egyaránt jelentős, tanítványai közül öten kaptak magántanári képesítést. A budapesti klinika második nagy korszaka Szabó József (1874-1937) professzorságának idejére esik, aki a két világháború között 17 éven keresztül igazgatta a klinikát. Ő alakította át gyökeresen és modernizálta az Árkövytől örökölt klinikát. Az egész világ szakmai elismerését vívta ki az 1931. szeptember 2-8. között, Szabó vezetésével, Budapesten megrendezett I. Nemzetközi Stomatológus Kongresszus. A vitrinekben a két nagy iskolateremtő professzor és tanítványainak munkái mellett korabeli műszerek, fogászati eszközök és a klinikaépületek ábrázolásai láthatóak.

A kiállítás pécsi részlete

A terem közepén található vitrinekben 20. század eleji fogászati eszközök, fogászati alapanyagok, gyógyszeres üvegek, fecskendők, sterilizálók, műszersorok láthatóak. A gyártmányok között német, angol, amerikai és magyar cégek termékei egyaránt megtalálhatóak. Itt került elhelyezésre néhány fogászati érdekesség is: miniatűr rendelő, egy repülőgép oxigéntartályából készült műfogsor, fogászati szemléltető eszközök, a múlt század elején készült viaszmodellektől az újabb porcelán, gipsz és műanyag taneszközökig.

Itt emlékezünk meg a magyar iskolafogászat jeles művelőiről is, különös tekintettel Oravecz Pálról, aki nemcsak a magyar gyermekfogászat egyik megteremtője, hanem az első pécsi fogászprofeszszor is volt.

1950-60-as évek fogászati rendelõje

A kiállítást kiegészíti három enteriőr is. Időrendben az első a 20. század elejének polgári szalonhoz hasonlatos rendelője, amelyben egy korabeli fogászati széket, lábhajtós fúrógépet és egyéb fogászati eszközöket láthatnak az érdeklődők. A második rendelői berendezés Simon József pécsi fogorvos hagyatéka, az 1950-60-as évekből származik. A harmadik enteriőr egy fogtechnikai laboratórium a 20. század elejéről, amelyet kiegészít egy fogtechnikai eszközöket, a magyar fogtechnikával kapcsolatos szakirodalom legjavát és egy, a fogtechnika oktatását segítő eszközöket bemutató vitrin.

A tárlaton belül kiemelt helyet kap a pécsi fogászat, ezen belül a pécsi egyetemeken folyó fogászképzés, valamint a klinika története.

Pekár Mihály orvosprofesszor igyekezete és befolyása nyomán a pécsi egyetem tanártestülete 1936 őszén úgy határozott, hogy bevezetik a sztomatológia egyetemi oktatását. Több jelölt közül Oravecz Pál (1896-1962) kapott megbízást az oktatói feladatok ellátására, és a sebészet keretében fogászati ambulanciát is kellett vezetnie. A leendő intézetnek az egyetem nem tudott saját épületeiben megfelelő helyet átengedni, így a kultuszminisztérium anyagi támogatásával egyelőre egy magánházban béreltek és alakítottak át helyiségeket a rendelő céljára (Pécs, Ferencesek utcája 33. I. emelet).

Az előkészítő munkálatok befejeztével a megnyitásra, ünnepélyes keretek között 1938. március 21-én került sor. Az új intézet a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Stomatologiai Intézete nevet kapta, és a Neuber Ernő által vezetett Sebészeti Klinika keretein belül működött.

Fogtechnikai enteriõr

Az intézet fennállásának első tíz esztendejében jelentős oktató- és tudományos munkát végzett Kollár Lajos tanársegéd, a zengővárkonyi csiszolt kőkorszakbeli állcsontleletek első értékelője.

Oravecz Pált 1940-ben klinikai főorvossá, majd 1948-ban egyetemi nyilvános tanárrá nevezték ki, és ezzel egy időben megbízást kapott a sebészettől különvált, immáron önálló Stomatologiai Klinikán az igazgatói teendők ellátására is, amelyet 1962-ben bekövetkezett haláláig gyakorolt.

A kiállításban Udvardy Pál Oravecz Pálról 1935-ben készült festményét, a Ferencesek utcai rendelőintézet helyiségeiről készült fotókat, a klinika első vendégkönyvét, a rendelőben használt fogászati eszközöket tekinthetik meg. A klinikán használt tankönyvek, valamint Oravecz Pál és Kollár Lajos által írt tudományos művek egészítik ki a tárlatot.

Oravecz professzor halála után 1962-től Nyárády József, majd 1963-tól Schranz Dénes vezette a klinikát. Schranz professzor működése alatt lényeges változások és fejlődés történt a klinikán. A klinika elhelyezésére szolgáló ház egyetemi épületté vált, és ezek után sikerült a klinikát részben új helyiségekkel bővíteni, valamint a meglévőket felújítani.

Jelentős lépést volt, amikor az 1972/73-as tanévtől megindult a Pécsi Orvostudományi Egyetemen a szakosított fogorvosképzés. 1972 júliusában új vezetőt kapott a klinika Szabó Imre személyében, aki korábban a szegedi egyetem fogászati klinikájának adjunktusa volt. Szabó professzor igazgatósága idején költözött mai épületébe a klinika, az 1975. október 3-án a VII. Egyetemi Napok keretében Lukáts Jenő főosztályvezető adta át rendeltetésének. Ekkor vette fel az intézmény a Pécsi Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinika, 1991-ben pedig Fogászati és Szájsebészeti Klinika nevet. 1991-től Szabó János professzor, 1993-tól pedig Szabó Gyula professzor kapott klinikaigazgatói kinevezést.

A kiállításban a fogászati klinika emlékkönyvét, a Dischka Győző utcai épület átadásakor készült fotóalbumot, a klinikán használt fogászati eszközöket, a klinikavezető professzorok műveit és fényképeit láthatják a látogatók.