Hajdú Péter könyvtára
— Bölcsészettudományi és Természettudományi Kar Könyvtára —
Életrajz

Hajdú Péter (1923-2002)
Hajdú Péter az uráli, azaz a finnugor és szomojéd nyelvtudomány és őstörténet nemzetközileg ismert és elismert művelője, több vonatkozásban is megújítója.

1923. december 27-én született Budapesten. A gimnázium elvégzése után a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára jelentkezett magyar-német szakos hallgatónak. Egyidejűleg a báró Eötvös József Collégiumba is felvették. Már eleve azzal az elhatározással adta be a jelentkezését a két intézménybe, hogy nyelvészetre, közelebbről finnugrisztikára specializálja magát.

1945-ben doktorált finnugor és általános nyelvészetből, a disszertációját vogul nyelv szóbeli magánhangzóiból írta.

Az egyetem befejezése után az Országos Széchenyi Könyvtárban kezdett el dolgozni könyvtárosként, ahol nyelvészeti kutatásait is folytathatta. 1948-ban a Széchenyi Könyvtárhoz tartozó keszthelyi Helikon könyvtár vezetője lett. Innen került az MTA Nyelvtudományi Intézetbe 1951 végén. Előbb a finnugor osztálynak, majd egy átszervezést követően az idegen nyelvek osztályának a vezetője volt. 1959-ben a szegedi egyetem újonnan létesített finnugor tanszékére nevezték ki tanszékvezetőnek. Majd innen 1974-ben visszahívták a Nyelvtudományi Intézetbe igazgatónak. Ezt a posztot egészen 1982-ig töltötte be. Ezt követően az ELTE Finnugor Nyelvtudományi Tanszékén egyetemi tanár, majd az MTA Nyelv-és Irodalomtudományi Osztályának az elnöke volt egészen 1990-ig. Munkássága utolsó éveiben az ELTE-n dolgozott kutatóprofesszorként. 1996-ban vonult nyugdíjba. 2002. szeptember 19-én halt meg hosszú betegeskedés után.

Hajdú Péter világviszonylatban is vezető szerepet töltött be a finnugor összehasonlító nyelvészeti kutatásokban, ő alapozta meg a korszerű szamojéd nyelvészeti vizsgálatokat Magyarországon, nagyhatású őshaza koncepciójával pedig középpontba hozta a magyar őstörténet finnugor hátterének komplex kutatását. Mindig is azon volt, hogy a finnugor nyelvészetet a modern általános nyelvészet eredményeivel frissítsék fel módszertanilag, így ma már megkerülhetetlen, hogy a nyelvtipológia, az areális nyelvészet, a modern leíró nyelvészet elveit ne alkalmazzák ezen a tudományterületen. Az általa uráli nyelvtudománynak, uráli nyelvészetnek átkeresztelt tudományszak elnevezésében is tükrözi a modern finnugrisztikát.

Hajdú Péter (1923-2002) ex librise
A tudományterületén működők megbecsülését jelzi, hogy a Nyelvtudományi Társaság választmánya és a Modern Filológiai Társaság tagjává, a Reguly Társaság tiszteleti tagjává, az International Committee of Finno-Ugric Congresses alelnökévé, majd tiszteleti tagjává, a Finn Akadémia külső tagjává, a Société Finno-Ougrienne és a Societas Uralo-Altica tiszteleti tagjává, a Finnish Literary Society és a Kalevala Seura külső tagjává választotta. A tudományos közéletnek az Uralisztikai (Finnugor) Komplex Bizottság elnökeként, a Nyelvtudományi Közlemények főszerkesztőjeként, a Telegdi alapítvány kuratóriumi tagjaként éveken át résztvevője volt.

Tevékenységének elismeréseként a Szegedi Egyetem és az Uppsalai Egyetem díszdoktorává fogadta, Magyarországon a Munka Érdemrenddel, a Munkácsi Bernát-díjjal és Széchenyi-díjjal, Finnországban pedig a Finn Oroszlánrenddel tüntették ki.

Hajdú-hagyaték a Pécsi Tudományegyetemen

Hajdú Péter nyelvészeti szakkönyvtárát még életében, 2001-ben a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar nyelvészeti tanszékeire, pontosabban a Nyelvészeti Szakkönyvtárra hagyta. A hagyaték 2002 végén került a Pécsi Tudományegyetemre.

A választást nagy mértékben befolyásolta, hogy a szegedi egyetem finnugor könyvtára az országban a legjobb, a debreceni és a budapesti pedig aránylag jól felszerelt volt. Ezzel szemben a pécsi tudományegyetemen habár, a finnugor oktatás már régóta folyt, a könyvtári ellátottsága nem volt a legjobb.

A gyűjtemény összetétele

A gyűjtemény különböző témájú könyveket, folyóiratokat tartalmaz. A hagyatékban meglévő könyvek között megtalálhatók a klasszikus finnugrisztikai kézikönyvek: a Budenz-szótár (1873-1881), Szinnyei (1910, 1922, 1927), Setälä könyvei (1912, 1932) csakúgy, mint az Abondolo szerkesztette legkorszerűbb összefoglaló munka (1998). Meglepetés volt, hogy egy 1936-os keltezésű Finn-ugor nyelvészet című gépirat is található a hagyatékban, ezt valószínűleg Klemm Antal írta, és a pécsi egyetemen tankönyv volt. Hajdú Péter egyetemi tankönyvei mellett (Bevezetés az uráli nyelvtudományba 1966, Az uráli nyelvészet alapkérdései 1981) ezeknek orosz, angol nyelvű fordítása is megvan, sőt a torinói kiadású olasz fordítás is (1992), amelyik tartalmazza a szakirodalmi frissítések alapján bedolgozott újabb nézeteket is.

A könyvári hagyaték külön értékeit képezik azok az oroszországi kiadványok, amelyek ma már gyakorlatilag beszerezhetetlenek. Ilyen például az első nyenyec és vogul ábécés könyv (1933), de a nagyobb lélekszámú rokon nyelvek korai irodalmi emlékei is megtalálhatók a gyűjteményben.

Igen gazdag a balti finn nyelvekre vonatkozó rész, a századfordulós szöveggyűjtésektől, nyelvészeti szakmunkáktól kezdve a mai nyelvtani leírásokig és szótári anyagig terjed a hagyaték, többek között megtalálható Kettunen finn nyelvjárásokat bemutató könyve (1930) a hozzá tartozó térképlapokkal (1940), vót (1930) és déli vepsze hangtörténete (1922), lív szótára (1938), a lív Újtestamentum fordítás (1942), Setälä nyelvtanai (1926, 1941) mellett könyvnyi terjedelmű szampo-tanulmánya (1926) is. Továbbá Ojansuu karjalai nyelvtana (1907), Ariste vót szöveggyűjtése (1935), és Tunkelo vepsze hangtörténete (1946). Külön könyvészeti érték Fábián István finn nyelvtana 1859-ből.

Jelentősek a különböző Kalevala kiadások és fordítások (például: Kalevala Latina. Carmen epicum nationis Finnorum 1986), valamint a Kalevalára és a balti finn népköltészetre vonatkozó alapművek (Comparetti 1892).

A lapp szakirodalom is meglehetősen teljes, megtalálható például Halász Ingác déli-lapp szótára (1891), Nielsen lapp nyelvtana (1929), Lagercrantz északi lapp nyelvtanának füzetszerű formája (1929).

A mordvin anyagból kiemelhetjük a Kazanyi Missziós Társaság kiadványát 1882-ből, amely a mordvin népköltészetet mutatja be, valamint Jevszevjev erza-mordvin nyelvtana (1929) és erza mordvin-orosz szótára (1931).

A cseremisz könyvek között örömmel fedeztük fel Szilasi cseremisz szótárát (1901) és Beke cseremisz nyelvtanát (1911), igaz, hogy ezek vaskos különnyomatok a Nyelvtudományi Közleményekből. Igazi értéket képvisel Lewy cseremisz nyelvtana (1922).

A gazdag permi anyagból is kiemelkedik Jemeljanov votják nyelvtana (1927), és az újabb kori oroszországi kiadványok.

A magyar legközelebbi rokon nyelveire, az obi-ugorokra vonatkozó szakirodalom is teljesnek mondható (Kannisto, Karjalainen, Rombangyejeva), viszonylag sok anyag van a hagyatékban a kiváló orosz néprajzos, régész Valerij Csernyecov munkáiból (1935, 1936, 1964, naplója 1983).

Értékes anyag a magyar nyelvtörténettel kapcsolatos rész, amelyben a legtöbb klasszikus munka megtalálható, többek között Révai Grammatica Hungarica (1806) című műve és az Apor-kódex 1942-es kolozsvári kiadása.

A szamojéd nyelvekre vonatkozó szakirodalom különösen értékes, mivel sok szibériai kiadvány (Tomsk, Novosibirsk) Magyarországon nem érhető el, például a szamojéd őstörténet kérdéseiről rendezett konferencia anyaga (Omsk 1983) sem. Castrén szibériai kutatásaiból kiadott 12 kötet is megtalálható a hagyatékban, igaz, hogy csak reprintben (1853-1858 ~ 1969).

Gazdag régészeti anyag is van a gyűjteményben, elsősorban a finnugor régészet alapművei ezek a Materialy sorozatból (28, 29, 30, 35, 46, 58), de Pulszky Magyarország archeológiája is (1897) megtalálható.

A sorozatok közül csaknem teljes az Indiana University Uralic and Altaic Series mintegy 80 kötete, ebben a sorozatban a finnugor és az altáji népekkel és nyelvekkel kapcsolatos könyveket adták ki.

A folyóiratok között megtalálhatók a finnugor folyóiratok (FUF, JSFOu, UAJb, SFU, Nyelvtudományi Közlemények, Magyar Nyelv, Vir) csaknem teljes sorozatban.

Szinte felbecsülhetetlenek azok a különlenyomatok, amelyeket a szerzők küldtek tiszteletük jeléül Hajdú Péternek, ismerve milyen nehéz a folyóiratok beszerzése, ha ezekből csak egy cikk kell, akkor még bosszantóbb, hogy nem lehet megszerezni.

A pécsi egyetem egy kiváló színvonalú könyvtárral gazdagodott, ennek az anyagnak a feldolgozása folyamatban van, de bárki számára megtekinthető és hozzáférhető a Finnugor Tanszéken (Ifjúság útja 6. D-321)

(Az ismertetőt írta: Dr. Székely Gábor)