Engel János József (1738?-1796)
Engel János József (1738?-1796) betűmintája
Engel János József 1738-ban született lengyel Sziléziában. Atyja Engel Ádám 38 éven keresztül szolgált a birodalmi hadseregben. Engel 1765-től foglalkozott nyomdai tevékenységgel: Budán, a Landerer Lipót Ferenc-féle nyomdában sajátította el a nyomdászat „tudományát”. Kétszer nősült, először Budán 1770-ben, ahol házasságba lépett Girtlerné Barbara özveggyel. Az asszony ekkor 11 évvel idősebb Engelnél, ám két év együttélés után meghalt. 1773-ban pécsi, második házassága révén a jó nevű pécsi Vizer-családdal került rokonságba. A család társadalmi elismertségéből adódóan, neje, Vizer Krisztina révén remélhette nyomdájának fellendülését, igénybe véve a rokonság mind anyagi, mind erkölcsi támogatást. Felesége fivérei (Ádám és Bálint) mindketten a pécsi klérus neves képviselői voltak. Engel nagy álmát, egy saját, önálló nyomda felépítését feleségének családja, valamint Klimo György segítségével meg is tudta valósítani: apósa, Vizer János a 300 forint hozományon kívül a nyomda teljes felszerelési költségét is maga viselte. Sajnálatos módon a hat gyermeke közül négy, öthetes és három éves koruk között meghalt. Két gyermeke érte meg a felnőttkort: egyikük Engel János György, akiről tudjuk, hogy sokáig az apja nyomdájában dolgozott, valamint Engel Ágnes Anna, aki férjhez ment a nyomda későbbi vezetőjéhez, Knezevich Istvánhoz 1809-ben. Engel János József 1796-ban bekövetkezett halála után özvegye, Engel Krisztina néven vitte tovább a hol jól, de inkább rosszul működő nyomdát.

Irodalom

  • BORSY Károly: Engel János József. In: A könyv- és könyvtárkultúra ezer éve Baranyában. Boda Miklós-Kalányos Katalin-Surján Miklós-Tüskés Tibor (szerk.). Csorba Győző Megyei Könyvtár. Pécs, 2000. 134-146. p.

 

Az Engel-féle nyomda

Vízjegy
A nyilvános pécsi püspöki könyvtár mellé, a teljes körű nyomtatvány-ellátottság érdekében Klimo György püspök egy nyomda alapítását is véghez vitte. Ennek okán Pécsre hívatta a német földön tanult Engel János József nyomdászt. Mária Teréziától az engedély 1773. február 5-én megérkezett, így az első pécsi nyomda megkezdhette működését. A privilégium levél több fontos dolgot tartalmazott. A levél szerint „megengedjük, hogy hűséges alattvalóink általános hasznára és előnyére Baranya megyében fekvő Pécs püspöki városban nyomdát állítson fel, abban mindenfajta könyvet nyomtathasson, s azokat terjeszthesse...”, továbbá kötelezték minden tárgy, könyv előzetes bemutatására cenzúra és ellenőrzés céljából, valamint minden általa nyomtatott műből három példányt kell beszolgáltatnia a helytartótanácsnak. A privilégium levelét a Baranya megyei tanács hirdette ki 1773. június 1-jén. Engel hozzálátott a nyomda életre hívásához, amely a mai Perczel utca 25. szám helyén volt megtalálható. Betűkészlete a bécsi Trattner-nyomdából származott. Fő profilja, a könyv és füzet jellegű kiadványok mellett egyéb nyomtatványokat is készített: Engel 1775-re 100 példányban falinaptárt nyomtatott ki és jelentős részét értékesíteni is tudta. 1776-tól kezdve Klimo püspök is folyamatosan látja el a nyomdát munkával. Ekkor kezdi el nyomtatásban megjelentetni a pásztor leveleit, amelyek eddig csak kéziratban voltak meg. Ez a sűrű megbízatás azonban csak egy évig, Klimo 1777-ben bekövetkezett haláláig tartott.

Az első pécsi nyomda 1836-ig működött, az alapító halála után, özvegye – Engel Krisztina (1796-1814) –, majd veje, Knezevich István (1815-1836) vezetésével. Engel János időszaka alatt mintegy 85 kiadványt jelentetett meg, 7375 oldalnyi terjedelemben. Özvegye, Engel Krisztina működése alatt 61 kiadvány jelent meg, mintegy 1992 oldal terjedelemben, majd Knezevich István idején 80 kiadványt jegyeztek fel, 3157 oldal terjedelemben.

Irodalom

  • BORSY Károly, A pécsi nyomdászat kezdetei, Pécs, 1973, 144 p.
  • BORSY Károly: A pécsi nyomdászat múltjából. In: Pécsi Szemle, 1998. tavasz-nyár. 47-53. p.
  • ÓDOR Imre: Az első pécsi nyomda és kiadványai (1773-1836). In: Panoráma, 2004. 1. évf. 2. sz. 12-15. p.
  • A pécsi Engel nyomda. In: V. ECSEDY Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézi sajtó korában 1473-1800. Budapest, Balassi, 1999. 201. p.

 

A tettyei papírmalom elhelyezkedése
A tettyei papírmalom

A pécsi papírmalom terve 1764-ben, Fonyó Sándor nagyprépost javaslatára született meg. Az első malom építése 1770/1771-ben kezdődött meg a Mecsek oldalában, a Tettye patak mentén, és a mai Tettye utca 41 szám alatt, a pataktól 300 méterre állott. Az épületen található Klimo-címer szerint a malom püspöki tulajdonban volt, ennek bizonyítéka a malom papírjain használt Klimo-címeres vízjegy is. Az akkori telek még a malom felépítése előtt üresen állt. A vizet a vízkerékhez mesterséges úton juttatták el. Az épület maga délről emeletes, északról földszintes manzárdtetős épület volt. Az épületen három bejárat, tizenöt ajtó, harmincnyolc ablak és huszonnégy padlásszellőző volt található. A déli oldalon alul egy raktár és egy konyha volt, az emeleten – ami északról a földszint volt – két konyha, kamra, a legények lakása, rongyválogató, majd a szárnyépületben (A malom L alakú épület volt) enyvfőző konyha és rongyraktár volt. A második emeleten enyvező és simító helységek, majd merítőműhely és a zúzómű helysége. A szárnyépületben még egy szoba kapott helyet. A felette lévő manzárdszint a szárítópadlás volt.

A 18. században két bérlő dolgozott a papírmalomban: az első Hirsch Mihály volt. Ő már a kezdetektől itt dolgozott, majd 1783-tól bérlő lett. Mellette dolgozott Gartner János György papírkészítő mester is. Később a papírmalom több épülettel is bővült, majd az alapító halála után a Székeskáptalan tulajdonába ment át. 1792-től az osztrák tartományokból átvándorolt Zám Ignác folytatta a munkákat, eleinte segédként, majd bérlőként. Ő volt az egész pécsi papírmalom történetében a legjobban képzett papírkészítő mester. 1820-ig kézi, majd 1839 és 1860 között gépi papírgyártás folyt a malom falai között.

Irodalom

  • REÉH György: A tettyei papíros malom. In: Dunántúl, 1927. július 24. 2-3. p.
  • SZITA László: A papírkészítés és a papírgyártás Pécsett 1764-1860. Pécs: Szikra, 1967.
  • SZITA László: Pécsi és baranyai papírkészítők a XVIII-XIX. században. In: Művelődési Tájékoztató, 1966. 96-99. p.
A papírmalom alap- és homlokzati rajza