Kisebbségi Intézet sajtókivágat- és kéziratgyűjteménye
A Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet 1936-ban kezdte meg a működését Faluhelyi Ferenc professzor vezetésével. Az Intézet az utódállamokban élő magyarság helyzetének bemutatását tűzte ki céljául.

A Kisebbségi Intézet története

Faluhelyi Ferenc, mint a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jogi Kara Nemzetközi Jogi Intézetének vezetője már az 1920-as években hozzákezdett egy, az egyetem keretein belül működő kisebbségi intézet felállításához. Az intézet szükségességét a következőkkel magyarázta: „Magyarország a háború előtt par excellence nemzetiségi állam volt, a háború után viszont három és fél millió magyar él kisebbségi sorsban az ún. utódállamokban. A magyarságot tehát elsőrangúan érdekli ez a kérdés. Úgy éreztük, hogy nem késhet soká egy ilyen tudományos kisebbségi intézetnek létesítése ebben az országban, amely nyilvánvalóan a kisebbségi kérdéstől legsúlyosabban érintett európai államnak tekinthető.”

A szervezés során példaként állt az alapítók előtt egy sor európai ország, amelyek a nemzetiségi kérdés miatt már létrehozták és működtették a maguk kisebbségi intézetét. Faluhelyi legelőször is a Magyar Külügyi Társaság elnökségétől kért segítséget ankétszervezés ügyében. Majd a Carnegie alapítványhoz írt levelében kért anyagi támogatást. Annak ellenére, hogy a sajtóban nagy visszhangja volt törekvésének, a gondosan előkészített akció egyelőre nem járt sikerrel.

Majd csak az 1930-as évek elején vett újabb lendületet az ügy. Elkészítették a Magyar Kisebbségjogi Társaság alapszabályainak tervezetét, amit elküldtek a Dunántúl felsőházi tagjainak és az országgyűlési képviselőknek, akik a vallás-és közoktatásügyi miniszterhez fordultak az intézet felállítása ügyében. Ugyancsak a minisztériumnak nyújtotta be kérelmét az egyetemi tanács is a támogatás ügyében.

1935-ben megmozdult az egyetemi ifjúság is, amely memorandumot írt a Jogi Karhoz egy kisebbségi intézet felállítása ügyében. Ennek hatására az egyetem vezetése is újabb lépéseket tett, ismét a vallás-és közoktatásügyi miniszterhez fordult.

A több éves várakozás után 1936-ban alakult meg hivatalosan a Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet. Faluhelyi Ferenc a következőképpen fogalmazta meg az intézet fő célját: „az egyetemi ifjúságnak a kisebbségi kérdések terén tudományos alapon oktatása és munkáltatás az egyetemes magyarság szolgálatában”.

Működése

Az első években az Intézet szervezeti felépítését hármas tagozódás jellemezte. Felállítottak egy sajtó-és megfigyelő szolgálatot, amelynek feladata a sajtó feldolgozása, a cikk-és lapgyűjtemény szervezése, a kisebbségi szemlék készítése és a könyvek ismertetése volt. A második fontos feladat a külföldi magyarság helyzetének tanulmányozása és a magyarországi kisebbségek helyzetének vizsgálata volt. A harmadik pedig a kisebbségek elméleti, politikai, történeti, jogi, statisztikai, szociográfiai, kulturális, gazdasági, földrajzi és egyéb speciális kérdésének tanulmányozása volt.

1939-ben átszervezés révén négy osztályt állítottak fel, amely szervezettebbé tette az Intézet munkáját. Három osztály a kisebbségi kérdés csehszlovákiai, romániai és jugoszláviai vonatkozásait figyelte, a negyedik pedig az ausztriai magyarságot és a hazai kisebbséget tanulmányozta.

Az Intézet munkájában meghatározó szerepe volt a könyv-és folyóirat állománynak. A könyvek számát a saját és a könyv-beszerzési keretből történő vásárlások során növelték. Ennél jelentősebb volt azonban az adományozás. A folyóiratállomány elsősorban csere útján gyarapodott. Az újságoknál az állandó figyelésen volt a hangsúly. Az Intézet elsősorban azokat a cikkeket gyűjtötte ki a folyóiratokból, amelyek a munkájuk miatt fontosak voltak. Külön csoportokat alkottak az általános kisebbségi kérdésekre, a csehszlovákiai, a romániai, jugoszláviai kisebbségekre, a magyarországi kisebbségekre, a diaszpórában élő magyarokra és az egyéb kisebbségekre vonatkozó cikkek, tanulmányok. 1939-1940-ben kb. 150 magyar és külföldi újság járt az Intézetbe.

Irodalmi tevékenysége

Az Intézet széleskörű irodalmi tevékenységet is folytatott azért, hogy tagjainak lehetőséget nyújtson az ismeretek átadására, másrészt, hogy a nagyközönséget tájékoztassa. Ezen kívül arra is törekedtek, hogy ezeket a kiadványokat a határon kívüli magyarság is olvashassa.

A legfontosabb szerepet az Intézet folyóirata, a Kisebbségi Körlevél játszotta, amely 1937-ben jelent meg először. A folyóirat felelős szerkesztője az igazgató, Faluhelyi Ferenc volt, aki szerkesztőknek az Intézet diákjait jelölte ki. A Körlevél három fő témával foglalkozott cikkeiben: az aktuális problémák bemutatásával, a kisebbségi események tudósításával és az Intézet munkásságával.

Az önálló Intézeti kiadványok közül 1944-től jelent meg a Kisebbségi Értesítő Nemzetiségi Sajtószemle, amely elsősorban a Kárpát-medence országaiban élő kisebbségek helyzetét, mozgalmait mutatta be.

Ezen kívül más sajtóorgánumokban is megjelentek az Intézet munkatársai által szerkesztett cikkek. Így a Dunántúlban a „Határokon túl”, a Láthatárban pedig a „Négy Világtáj Krónikája” című hasábban. Ugyancsak jelentős szerepet játszottak a Statisztikai Tudósító munkájában, valamint rendszeresen közöltek cikkeket a Külügyi Szemlében is.

A nagyobb tanulmányok terjedelmük miatt a Nemzetközi Jogi Intézeti Kiadványok című sorozatban jelentek meg. A folyóiratok szerkesztése mellett jelentős volt a nemzetiségi térképek készítése is. Elsődleges célja a munkatársak munkájának megsegítése volt. Mivel ezek nem voltak elzárva, a nagyközönség is használhatta őket.

Oktatói tevékenység

Az Intézetben oktatói tevékenység is folyt. Az 1936/37. tanévben hirdették meg először a Kisebbségi Szemináriumot, amelyet hetente egyszer, pénteken tartottak meg. Az előadásokon kívül könyveket mutattak be, valamint az intézeti munka terveivel ismertették meg a hallgatókat.

Jelentősek voltak a tagok számára indított nyelvtanfolyamok, hiszen a horvát, román, szlovák és szerb nyelv elsajátítása által könnyebbé vált a magyarság helyzetének megismerése és tanulmányozása is.

Kulturális rendezvények

A kisebbségi kultúrnapok az Intézet és a Láthatár közös szervezésében jöttek létre. Az elsőt 1937. júliusában tartották meg. A rendezvények által a magyar kisebbségek és az anyaország közötti szellemi kapcsolatot ápolták.

Ezekre a kultúrnapokra a határon túli magyarok képviselőit, vezetőit, jeles irodalmárait hívták meg, akik a kisebbségi magyarok mindennapi életét mutatták be. A rendezvényeknek nemcsak országos, hanem nemzetközi visszhangja is volt. Az utolsót 1943-ban tartották meg.

A Kisebbségi Intézet Könyvtára

Kisebbségi Intézet egykori könyvtára csak töredékében maradt az utókorra. Az egészben archívált újságállomány nem maradt meg, míg a kivágatok jelentős része megmenekült. Az Intézet jelentős nemzetiségi folyóirat állományának sorsa ismeretlen. Nem ismert az Intézet irattárának sorsa sem és eltűnt a térképgyűjtemény is. A könyvtár anyaga az Egyetemi Könyvtárba került, de nem önálló különgyűjteményként, hanem annak állományába besorolva. A könyvállomány anyagának tartalmát egy gyűjteményes kötetben foglalták össze. (A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Kisebbségi intézetének a Pécsi Egyetemi Könyvtárban őrzött könyvállománya).

Kevés nyomtatott anyag található a Baranya Megyei Levéltárban is.

A Kisebbségi Intézet sajtókivágat- és kéziratgyűjteménye

A Kisebbségi Intézet szisztematikus gyűjtőkörében a könyvek mellett helyet kaptak a vonatkozó sajtócikkek, valamint különféle kéziratok.

Jelenleg a különböző újságokból kivágott cikkek egy külön dobozban találhatók meg. Ezek két nagy csoportra oszthatók.

  • Egyikben az általános, nemzetközi jellegű cikkeket gyűjtötték össze. Ezen belül is jól elkülöníthetőek a következő témák: kisantant; nemzetközi kapcsolatok; Népszövetség; politikai elméletek, irányzatok, pártok; vallási ügyek; hadügy; szociális kérdések; kultúra; kisebbségek.
  • A másik csoportban az egyes országokkal foglalkozó írások szerepelnek. Egy külön címszó alatt tárgyalja Angliát és azon belül a belpolitikát, a hadügyet, a külügyet és a nemzetközi kapcsolatokat. A másik két címszó alatt az európai országokról és az Európán kívüli országokról szóló cikkek találhatók meg.

A címszavak, s így a borítékok szigorú betűrendben követik egymást, ezzel könnyítve a keresést és a tájékozódást. Az egyes borítékokon a kivágat bibliográfiai adatai is szerepelnek. A gyűjtemény jelentőségét az adja – túl azon, hogy a témák között rendkívül könnyű tájékozódni -, hogy a benne szereplő cikkek nagy része külföldi, jelentős hányada a szomszédos országok magyar nyelvű sajtójából származik, amelyek megszerzése ma már igen nehéz feladat lenne.

Egy újabb dobozban találhatóak meg a különböző sajtószemlék. Itt is több csoportot lehet elkülöníteni, az általános és vegyes jellegűeket, amelyeken belül különböző országokból származó lapszemléket helyeztek el, például osztrákot, franciát, olaszt, oroszt, angolt, németet, románt és csehszlovákot.

A másik nagy csoportot az országonként és azon belül témák szerint rendezett kivágatok alkotják. Így például Magyarországhoz kapcsolódva az alábbi címszavakat találjuk:

  • Külügyi Lapszemle,
  • kivonatok és másolatok a Sonntagsblatt-ból,
  • Népies Irodalmi Társaság Sajtószemléje, Magyarországi Sajtószemle 1945-46.
A kivágat-gyűjteményhez hasonlóan dobozokban, betűrendben találhatók azok a kartonok, amelyek újságok, folyóiratok adatait tartalmazzák. Így a cím, a szerkesztő, a kiadóhivatal, a megjelenés gyakorisága, a terjedelem, a nagyság, a példányszám, az irányzat (pl. szaklap) adatait tudhatjuk meg a kartonokról.

Néhány dosszié az Intézet kiadványait és a működésére vonatkozó kéziratokat, dokumentumokat tartalmazza, így például a működési szabályzatot, helyzetjelentéseket, osztálybeszámolókat.

Ugyancsak elkülönítve találhatók meg az Intézetben készült kéziratok. Ezeket szintén országok szerint csoportosították. Külön foglalkoznak Bulgáriával, Franciaországgal, Jugoszláviával, Lengyelországgal, Németországgal és a németek által megszállt területekkel, Olaszországgal, Romániával, Szlovákiával és Magyarországgal.

Az eddig említetteken kívül néhány dosszié tartozik még az Intézet anyagához, amelyekben előadások gépelt változata található a dátum és az elhangzás helyének megjelölésével. Itt már sajnos nem áll rendelkezésünkre tartalomjegyzék, vagy bármiféle mutató, így ebben az anyagban nehézkes a keresés.

A gyűjtemény használatához nagy segítséget nyújthat a Fényes Miklós és Farkas Józsefné által elkészített gépiratos jegyzék, amely a sajtókivágatokat és a kéziratokat sajátságos rendszerezéssel csoportosította. Az anyagról némiképp átláthatóbb jegyzék készült el 2004-re – Móró Mária Anna által –, amely a Kutatóteremben használható.

Az Egyetemi Könyvtárban lévő anyag teljes feldolgozása még várat magára. Ez a gyűjtemény igazi csemege lehet azoknak, akik elmélyült kutatást végeznek a kisebbségiek sorsának alakulásával kapcsolatban.