Klimo Könyvtár
„Új könyvtár virul itt, tele rendbe rakott tudománnyal.
     S fontos, hogy mindent nyitva találsz odabent.”

(Faludi Ferenc: Klimo György könyvtára)

A Pécsi Püspöki Könyvtárat, a Pécsi Tudományegyetem Könyvtárának közvetlen jogelődjét Klimo György pécsi püspök (1751-1777) alapította meg 1774-ben, és tette nyilvánossá mindenki „közhasznára”, Magyarországon elsőként. A könyvtár eredeti helye a püspöki palota dél-nyugati szárnya volt. A püspök tervei szerint újra akarta alapítani az 1367 és 1543 között Pécsett működő egyetemet, s könyvgyűjteményét is ennek jegyében alakította ki. Ezt mutatta a könyvtár gyűjtőköre is, hiszen megtalálhatóak voltak itt a 18. századig létrejövő összes tudományág alapvető kötetei: a teológia, az orvostudomány és a jogtudomány mellett a történelem és segédtudományai, a természettudományok, nyelvészet, valamint az irodalomtudomány jelesei is.

A nyilvánosítás tényét egy latin nyelvű márványtábla is őrzi a régi bejáratnál:

HAS. AEDES. GEORGIUS. KLIMO.
EPISCOPUS. QUINQUEECCLE
SIARUM. A. FUNDAMENTIS.
EXCITAVIT. MULTA. OMNIGENAE.
SUPELLECTILE. COMPLEVIT.
CLERI. PRIMUM. ECCLESIAE.
SUAE. TUM. PUBLICAE. OMNIUM.
UTILITATI. DICAVIT. APERUIT.
AN. DO. MDCCLXXIV.


„Ezen épületet alapjától kezdve
Klimo György pécsi püspök emelte,
a tudományosság sok eszközével felszerelte
először egyházmegyéje papságának,
majd a közhasználatnak szentelte.
Megnyitotta az Úr 1774. évében.”

(Szőnyi Ottó fordítása)

Az egykorú és a múlt századi források újfent hangsúlyozzák a könyvtár nyilvános, mindenki számára hozzáférhető jellegét. A Klimo által kőbe vésetett latin nyelvű könyvtárhasználati szabályzat 1774-ből való, s tartalma szerint csak háromféle ember nem léphetett be a könyvtárba: az „idiota”, vagyis a tanulatlan, írástudatlan ember, a „famulus iners”, mai szóval közveszélyes munkakerülő, s végül a „fabulator”, a fecsegő. Tehát szó sem volt semmiféle megkülönböztetésről, korlátozásról, amely az egyes könyvtárhasználók vagyoni helyzetére vagy társadalmi hovatartozására utalt volna. Csak a műveltséggel, a kultúrával való elkötelezettség és a jólneveltség hiánya volt tehát kizáró tényező a püspök szemében, amely akkoriban igen haladó szellemű magatartás volt.

A könyvtár 1774-ből származó latin nyelvű használati szabályzata – szintén márványba vésve – pontos instrukciókkal szolgált a könyvtár használói számára:

„A könyvtár küszöbét titkon át ne lépd. A polcokhoz ne nyúlj. Kérd a könyvet, amelyet olvasni óhajtasz. Használd azt, de őrizd meg tisztán, ne rongáld hasogatással, szurkálással, sem jeleket bele ne rójj. Könyvjelzőt belehelyezned és bármit kijegyezned szabad. Másolván a könyvre ne könyökölj, papirost se tégy reá és jó messze, jobb felől tartsd a tintát meg a porzót. Ostoba, üres fecsegő maradj távol. Csendben légy, hangos olvasással másokat ne zavarj. Elmenvén a könyvet csukd be. A kicsit add vissza a felügyelőnek, a nagyot reá bízva hagyd az asztalon. Fizetned semmit sem kell. Gazdagabban távozz, térj vissza gyakrabban!” (Fényes Miklós fordítása)

A püspöki gyűjtemény 1760-as katalógusa is már ékes bizonyítékkal szolgál arra, hogy Klimo püspök szervezett működési körülmények között szerette volna tudni könyvtárát. Állományának áttekinthetősége és használhatósága a tudományágak szerinti csoportosítás révén nyert rendszerezett keretet. Nemes céljának feltárásaként bevezetőjében következőként üdvözli leendő olvasóit: „Nyájas olvasó, ez a könyvtár... nyitva áll minden tudományt kedvelő embernek, (...) nem a molyok és férgek, amint gyakran történni szokott, hanem a tudásra szomjasak számára gyűlt össze és nyílt meg... Nyájas olvasó használd ezt a könyvtárat (...) a haza tisztességére és oltalmára, magad és mások hasznára.” (ifj. Entz Géza fordítása)

A könyvgyűjtemény értékesebb példányainak széleskörű ismertségét és elismertségét egy sajnálatos esemény, a lengyel ügybe való „beavatkozás” is alátámasztja. Amikor 1772-ben sor került Lengyelország első felosztására Ausztria, Orosz- és Poroszország között, Mária Terézia a magyar korona jogán igényt tartott Galíciára és Volhiniára, középkori magyar nevén Halicsra és Lodomériára. Abban az időben központi katalógus nem lévén, az egyes könyvek felbukkanásáról személyes közléseik révén tájékoztatták egymást a könyvszerető és -ismerő emberek. Ilyen módon értesülhetett Mária Terézia külpolitikájának mozgatója, Kaunitz kancellár is arról, hogy a diplomáciai tárgyalásokhoz szükséges adattár, amelyet a lengyelországi levéltár nem volt hajlandó rendelkezésükre bocsátani, és a bécsi Hofbibliothek állományában sem volt megtalálható, a Codex diplomaticus Regni Poloniae et Litvaniae, vagyis a lengyel és litván királyság oklevéltára a pécsi püspöki könyvtárban megtalálható. A forrásgyűjteményt Kaunitz kancellár kölcsönözte ki.

A bibliotéka nyilvánossága a szolgáltatások jellegével és a használattal is alátámasztható. Koller József, a püspöki gyűjtemény könyvtárosa, és neves történésze egy 1775-ös levelében körvonalazta a nyilvános könyvtár nyitvatartási rendjét: ez alapján megtudhatjuk, hogy a könyvtár hetente két napon volt nyitva, szerdán és pénteken 3/4 8-tól 12 óráig és délután 4-től 6-ig. A többi napon is lehetséges volt a könyvgyűjtemény használata, de már inkább csak a papi szeminárium tagjai számára. Több feljegyzés is alátámasztja, hogy a könyvtárból kölcsönzés útján, otthon is lehetett a köteteket használni.

Az olvasói kör összetettségéről is vannak adataink: világi papok, kapucinusok, filozófusok, rétorok és poéták képviselték a tudományosság magasabb szintjét. Rajtuk kívül a főként civilekből álló, Klimo által szervezett filozófiai tanfolyam résztvevői forgatták előszeretettel a püspök könyveit, de ugyanígy a helyi gimnáziumok retorikai és poétikai osztályainak növendékei. A püspök a papság számára kötelezővé tette a könyvtár naponkénti látogatását, és elrendelte a történelem órák megtartását az olvasóteremben, amelyen ha tehette, személyesen részt is vett.

Klimo György dédelgetett álma városa régi fényének visszaadása volt, és annak érdekében, hogy ezt megvalósítsa, mindent megmozgatott. A tudatos, állhatatos munka a tudományszervezés intézményi keretein belül nem kizárólag a könyvtárügyet érintette, hanem az oktatás különböző szintjeit: az elemi oktatástól az egyetemig. A könyvtár a megszerezhető tudás alapját jelentette a város diákjai, valamint az egyházmegye papjai számára.

A könyvgyűjtemény alapját Klimo György elődjének, gróf Berényi Zsigmond pécsi püspöknek (1736-1748) egy közel 3000, valamint a Székeskáptalan 1000 kötetes gyűjteménye jelentette. Ezután a püspök pénzt, időt és fáradságot nem kímélve gyarapította tovább könyvtárát. A könyvvásárlások főként Itálián és Ausztrián keresztül történtek, emellett jelentős európai gyűjtemények megvételével is gyarapodott a bibliotéka. Igen szép számú régi könyvet tudott megszerezni a püspök az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend könyvtáraiból. 1788-ban Pethő József kanonok hagyatékából, 193 kötettel bekerült a Francia Enciklopédia második kiadása is. A könyvek mellett jelentős ásvány- és érmegyűjteménnyel rendelkezett a püspöki könyvtár.

A püspök gyarapító tevékenységében segítségére voltak könyvtárosai, Koller József és Szalágy István. Klimo püspök nagy könyvgyűjtőkkel állt közeli kapcsolatban, közülük három személy említésre méltó: Paolo Bernardo Giordano római kanonok, XIV. Kelemen és VI. Pius pápa idején a pécsi egyházmegye ügyeinek referense volt a Vatikánban. Giuseppe Garampi kanonok, aki egyben bécsi nuncius, a vatikáni titkos levéltár őre, aki utóbb bíboros is lett. Továbbá állandó levelezést folytatott Francesco Pietro Maria Gazzanigával, a Bécsben élő dominikánus tudóssal, akinek tevőleges támogatása révén módjában állt a hiányzó régebbi művek és a legújabb kiadványok beszerzése. A püspök ezen kapcsolatain kívül figyelemmel kísérte a hazai könyvvásárlási lehetőségeket is. Évek során több ezer forintot fordított a könyvtár fejlesztésére.

Giuseppe Garampi
A püspök körültekintően ügyelt a gyűjteménye gyarapítására. Mivel egy leendő egyetemi könyvtár alapjait igyekezett letenni, tehát a könyvbeszerzésnél is elsődleges „célpontként” a teológia és liturgiai tárgyú könyvek mellé a tanítandó tudományágak szakirodalma került. A könyvkiadást elősegítendő, papírmalmot alapított a Tettyén, és Pécsre hívta Engel János József nyomdászt is. Halála után az őt követő püspökök próbálták könyvtára enciklopédikus jellegét fenntartani. Klimo püspök halála után (1777) a könyvtár nyilvánossága is csorbát szenvedett. Az őt követő püspökök nehezen tudták biztosítani a könyvtár folyamatos működését.

Az alapító halála után Esterházy Pál László püspöksége idején (1780-1799) a könyvtár csak kisebb mértékben gyarapodott, főleg egykorú francia művekkel, de az ő utódai már nem fordítottak figyelmet a könyvtárra, a vásárlások csökkentek, könyvtáros hiányában a nyilvánossága is korlátozódott.

A könyvtár második alapítójának báró Szepesy Ignác püspököt (1828-1838) tekinti, aki felépíttette az új könyvtárépületet. Ő alapította meg a jogi fakultás elődjét, a Püspöki Filozófiai és Jogi Lyceumot. Kérésére készült el a könyvtár első feltáró katalógusa három betűrendes és három tematikus kötetben, amelyet a püspöki könyvtár két könyvtárőre, Vojdás János és Gradwohl Eduárd készített el.

A könyvtár 1832-ben került át a püspöki palotából a mai Szepesy utca 3. szám alá. A könyvtár jelenlegi, klasszicista stílusú épületét Szepesy püspök építtette fel, Piacsek József tervei alapján 1830-ban a várostól kapott telken. A könyvgyűjteményt rokokó oromdíszítésű állványokon, barokk stílusban kialakított külön könyvtártermekben helyezték el, a könyvek kötése és mérete szerint rendszerezve. Az Aranyterembe kerültek a bőrkötéses, arany díszítőelemekkel ellátott gerincű kötetek; a középső terembe – a díszterembe – a Szepesy püspök által gyűjtött 4000 könyv, végül pedig a Hártyaterembe a pergamenbe kötött munkákat válogatták ki. A gyűjtemény a 19. század folyamán kiegészült a Székeskáptalan hagyatékaival, amelyek a hátsó kis szobában nyerték el végleges helyüket.

Szepesy halála után, Scitovszky János püspök idején (1838-1848) még gondosan gyarapították a könyvtárat. Ekkor kerültek a könyvállványokra az ókori és az egyetemes tudomány nagyjainak, valamint a magyar egyházi és kulturális életben jeleskedő személyek Bartalits Mihály szobrász által kifaragott mellszobrai is.

Scitovszky távozása után kevesebb figyelmet szenteltek a könyvtárnak, zömében csak hagyatékokból, és ajándékokból gyarapodott az állománya. A könyvek témája főként az egyházmegyei papság olvasási szokásait tükrözi: így útleírások, természettudományi és gazdasági szakkönyvek, valamint kortárs szépirodalom került a könyvtár állományába.

A gyűjtemény 1923-ban került a Pécsre menekülő pozsonyi Királyi Erzsébet Tudományegyetem kezelésébe gróf Zichy Gyula megyéspüspök (1905-1926) nagylelkű felajánlása révén. Így végre beteljesült Klimo püspök álma: egyetemi könyvtárrá lett könyvgyűjteménye. A Haszonkölcsön-szerződés alapján (1925) a könyvtár a mindenkori megyéspüspök tulajdona maradt, és az egyetem használati jogot kapott.

A könyvtár közel 35 000 kötetnyi könyvvel büszkélkedhet, ezen belül is nyolc kódexet, huszonhárom 15. századi ősnyomtatványt, közel hétszáz 16. századi antikvát, és mintegy tizenhétezer kötetnyi, 1851 előtt készült művet őriz. A könyvek nagyobb hányada latin nyelvű, de szép számmal találhatók német és magyar nyelven íródott munkák is. Kisebb számban képviseltetett nyelvek az olasz, a francia, a görög, a héber, a horvát, az angol, a spanyol, a portugál, a szlovák, a holland, az örmény, a cseh, és végül a lengyel.

A Klimo Könyvtárat jelenleg muzeális különgyűjteményként őrzi a Pécsi Tudományegyetem Központi Könyvtára, de köteteit minden beiratkozott olvasó a kutatóteremben haszonnal forgathatja.

A végleges, immár teljesen nyilvános katalógus 2001-re készült el Móró Mária Anna főkönyvtáros munkája révén, így egyrészt az Interneten keresztül kereshetők a püspöki könyvtár kötetei; másrészt könyvalakban is megtekinthető. [A Pécsi Egyetemi Könyvtárban őrzött Klimo-könyvtár katalógusa. I. A könyvek szerzői betűrendes katalógusa / Összeáll. Móró Mária Anna, Tarsoly Kiadó, Budapest, 2001, 695 p. – (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 1.)]

A Klimo Könyvtár hétköznap 9 és 15 óra között előzetes bejelentkezés után látogatható. Idegenvezetés angol és német nyelven kérhető.
Tel: (72) 501-600 / 2651-es mellék
E-mail: pohanka@lib.pte.hu vagy kokovai.szabina@lib.pte.hu
 

A Klimo Könyvtár kincsei és ritkaságai

A Püspöki Könyvtárban nyolc kódex található, amelyek különleges értékességük miatt a Püspöki Kincstárba kerültek. Ezek közül bemutatunk néhányat:

Biblia Sacra Latina, Strassbourg, 1466. – AA.I.10-11.)   (1. kép | 2. kép | 3. kép)
Johann Bäemler kétkötetes, fólióalakú pergamen Bibliája (Biblia Sacra Latina membranacea typis impressa Anno Christi 1466. In euius voluminis primi calce haec leguntur: Anno Domini millesime quadringentesimo sexagesimo sexto complexum est hoc opus, non calamo sed arte subtilisima praessurae.) 1466-ban készült Strassbourgban, Heinrich Eggestein nyomdájában. A két kötetet strassbourgi stílusú, elnyújtott tölgyfalevelekkel és virágmotívumokkal tarkított ornamentika foglalja keretbe. Az ősnyomtatvány első kötete díszítő elemekben sokkal gazdagabb a másodiknál. Alul a díszítés között egy-egy medalionban tiarás pápa és fehérsüveges főpap látható. A lap külső, felső szélén virágkehelyből kiemelkedő, gitározó, szárnyas angyal mellképét találjuk. A díszítés levelei közül ezenkívül egy majom s egy madár bukkan elő. Kezdőbetűje egy francia stílusú iniciálé elnagyolt változata. Második kötetének első lapját ugyancsak minden oldalról díszítő ornamentika veszi körül, amelynek alsó sarkában egy szökellő szarvas, míg középen két vadember látható.

Gazdag az ősnyomtatvány 4.a. lapja is. A lap felső és alsó szélén alkalmazott ornamentika a lap oldalaira is elágazik, sőt a két nyomtatott hasábot is középen végigvezetett ornamentika választja el egymástól. Alul, a lap alsó-külső szélén az ornamentikában megbújva egy vadember bunkójával egy nyelvét kiöltő oroszlán felé sújt. E lapon találhatjuk a kétkötetes Biblia egyetlen önálló miniatúráját, amely piros keretben, sötétkék alapon halvány virágokkal díszített hátterű, a zöld mezőn álló Ádámot és Évát ábrázolja a bűnbeesés pillanatában. Középen a piros almáktól roskadozó zöld fára, egy emberarcú kígyó csavarodik. A szőke hajú Éva kezében egy almát tart, Ádám pedig szétvetett lábakkal az almára mutat. E miniatúra mintája egy korabeli fametszet volt, amely Albert Pfister Biblia pauperum-ának azonos tárgyú képe, természetesen némi változtatásokkal kiegészülve.

Az első kötetben az említett díszítések mellett számos kézzel festett iniciálé található, a lapszéleket díszítő ornamentikával keretezve.

Az ősnyomtatvány második kötetének első lapja szintén az első kötethez hasonló növényi ornamentikával keretezett, és az alsó sarkában egy szökellő szarvas, középen pedig két vadember látható. A kötet szintén gazdag iniciálékban.

Magyi-kódex (Nyirkállói-kódex), 1476 k. – DD.III.18-19   (1. kép)
A Magyi-kódex rendkívül érdekes darabja a Klimo Könyvtárnak, hiszen „sorsa” könyvtörténeti szempontból is elég kalandos. Egészen 1927-ig a jogtudomány Nyirkállói-kódex néven ismerte ezt az okleveles formuláskönyvet, hiszen lejegyzőjének Nyirkállói Tamást tartották. Majd kiderült, hogy Nyirkállói nevét csak egy hatsoros, bejegyzett versike őrzi.

Magyi János 1476-ban Budán császári felhatalmazás alapján, 1490-ben ugyanott pápai felhatalmazás alapján működő közjegyző volt, aki az 1468-1493 között keletkezett oklevelekből állított össze egy oklevélminta-gyűjteményt mintegy 500 mintával. Számos latin műszót magyarra fordított és a margón glosszaként lejegyzett.

A kézirat első lapjának bejegyzései szerint 1606-ban Mladasovits Horváth Miklós tulajdonában volt a kódex. A 18. század végén a kéziratot megszerezte a híres gyűjtő Dobai Székely Sámuel (exlibrise ma is megtalálható a kötetben) és eladásra felkínálta további kéziratok kíséretében Klimo György pécsi püspöknek. A Püspöki Könyvtár katalógusai a Stylus Cancellariae Matthiae Regis Ms 1476 – (1778-as katalógus: „de Nyrkallo Thomae Stylus Cancellariae Regiae Majestatis Ann. 1476. M. SS. – DD.III.18.”) cím alatt jelölték a kötetet. A formuláskönyv fontos dokumentuma a diplomatikának, valamint forrásanyag a magyar történelmi, irodalom-, jog- és nyelvtörténeti kutatások számára is, hiszen a valóságos okleveleken kívül történeti feljegyzéseket, jogi jegyzeteket, verseket és magyar nyelvtöredékeket is tartalmaz: pl. egy négysoros, jogi szabályt rögzítő versezetet, amely a magyar nyelvű irodalom egyik legrégibb verses emléke:

„Merth mith eghzer megh zerzettel
es thetewled el vetettel,
Ha igazath akarz tenned,
Thewbzer nem kell hozzad venned.”

Kovachich Márton György volt az, aki elsőként közölte és ismertette a kódexet egy II. Ulászló-korabeli formuláskönyvvel egyetemben. (Formulae solennis styli in cancellaria curiaque regnum, foris minoribus... Pest, 1799. – A kötet szintén fellelhető a Klimo Könyvtárban) A két formuláskönyvről nem tudjuk, hogy Pestre való kikölcsönzése után visszakerült-e Kovachichtól, de még az 1829-es Canonica Visitatioban szó van róluk, mint a katalógusban szereplő két formuláskönyv. Azután nyomuk veszett és csak 1912-ben kerül elő egy pécsi ügyvéd hagyatékából. Ekkor közel négy éves pereskedés kezdődött gr. Zichy Gyula megyéspüspök kérésére az örökösökkel, így végül 1916-ban dr. Szőnyi Ottó könyvtáros ismét visszatehette őket a helyükre, a Hártyaterem polcaira.

Szepesy Ignác Imakönyve, XV. század vége – Sz. I. X. 26
A Pécsi Püspöki Könyvtár kódexei közül kiemelkedő az a kisméretű, olasz származású Imakönyv, amelyet 1838-ban Reviczky Ádám, revisnyei gróf adományozott Szepesy Ignác püspöknek. A következő adományozó kézírásos szöveg olvasható a kötet első lapján: „Donum Exellentissimi Domini Comitis Adami Reviczky de Revisnye Legati CasaresRegii ad aulam Florentinam Exellentissimo Domino Episcopo L. B. Szepesy de Negyes missum. 1838.” A kódex a franco-flamand hatásokból táplálkozó 15. század végi milánói miniatúraiskola jeles darabja. Az imakönyvben négy egész lapot keretező ornamentika és négy figurális kezdőbetű található. A díszítésben a miniátor élénk kék, rózsaszín, zöld, sárga, valamint arany színeket használt.

Petrus Hispanus, Tractatus logicales, Bécs, 1516. – HH.II.6   (1. kép)
A lisszaboni származású XXI. János pápa (1275-1277), a 13. század befolyásos tudósa, jártas volt a logika, a teológia és az orvostudomány berkeiben is. Főként bölcseleti és orvostani iratokat hagyott hátra, melyek legtöbbje Petrus Hispanus név alatt jelent meg nyomtatásban és több száz éven át tekintélynek örvendett.

Fő munkájának egy későbbi kiadása a hajdani Püspöki Könyvtár értékes darabja. A Tractatus logicales 1516-os, bécsi kiadású kötet, amely egy régi könyv hártyalapjába lett bekötve. Hispanus ezen munkája egészen a 17. századig a középkori logika és szemantika alapvető szakirodalmának számított, és nagy hasznát vették az egyetemi oktatásban. A 14-15. század folyamán több kommentár is született a műről.

Szent Ágoston, De civitate Dei, Strassbourg, 1468. – M.II.18   (1. kép)
Szent Ágoston (Aurelius Augustinus) fő művének – a „grande opus”-nak, a De civitas Dei-t tartják, amelynak elnevezését a Szentírásból vette. A mű 413-426 között íródott. Mikor 410-ben Alarik gót király elfoglalta Rómát, a kereszténység ellenfelei azt terjesztették, hogy a csapások a keresztény isten gyengeségét bizonyítják, és vissza kell térniük elhagyott isteneikhez. Augustinus ellenük szállt harcba művével. Az Isten városa azt az országot jelképezi, amely eljövetelét minden keresztény ember várja, amiért életében munkálkodnia szükséges.

A Püspöki Könyvtárban a mű 15. századi kézzel írott, miniatúrákkal ellátott bőrkötéses, 1468-as strassburgi kiadása található, amelynek kommentárját Thomas Waleys és Nicolaus Trivet írta. A Pécsi Püspöki Könyvtár állományában a fent említett könyvtörténetileg is értékes művek mellett egyéb ritkaságok is fellelhetők.

Danckerts-atlasza, Amszterdam, 1630-1730 – HH.I.10   (1. kép)
A pécsi Klimo Könyvtárban őrzött 75 (79) lapos Danckerts-atlasz az atlaszkészítés története egyik kevéssé feltárt korszakának igen értékes dokumentuma. Az amszterdami térkép- és atlaszkészítés, amely a 17. század eleje óta a kereskedelmi kartográfiában elismerten uralta az európai szakmát és piacot, olyan sajátos jegyekkel rendelkezett, amelyek jórészt megmagyarázzák az e korszakban kiadott atlaszművek mai ritkaságát, és egyúttal azt is, miért oly vázlatosak ismereteink e korszak térkép- és atlaszkészítésének történetéről, annak részleteiről.

A Danckerts-atlasz rendkívül ritka és értékes kötete a holland, egyúttal az európai atlaszkartográfia történetének. A Danckerts-cég mintegy 100 éven át, kb. 1630-1730 között állt fönt és ezen időszak alatt a térképkészítésben és forgalmazásban jelentős szerepet játszott az európai kereskedelmi kartográfia központjának számító városban, Amszterdamban. Négy generáció tagjai szerkesztettek, metszettek és/vagy adtak ki térképeket, várostérképeket és látképeket, történelmi és topográfiai nyomatokat, stb. ezen időszakban.

Atlaszaik kb. az 1680-1730-as évek között készültek, Justus Danckerts (1635-1701) és Justus fiai, Theodorus (1663-1727), Cornelis III (1664-1717) és Justus II (?-1692) összeállításában és kiadásában.

A Danckerts-atlaszokból jelenleg mintegy 50 kötet ismert a világ közgyűjteményeiben, a hajdani Pécsi Püspöki Könyvtárban őrzött 75 laposból jelenleg kettő további példány ismert: az egyik Rotterdamban, a másik pedig Londonban található. A kötet fizikailag is a könyvtár állományához tartozik.

(A szöveget írta: Pohánka Éva
A fényképeket készítette: Kalmár Lajos, Fazekas Valéria)