Vas István könyvtára
Vas István (1910-1991)
Életrajz

Vas István költő, esszéíró és műfordító 1910. szeptember 24-én született Budapesten. Apja becsvágyó és sikeres zsidó üzletember, textilkereskedő, aki hallani sem akart fia irodalmi ambícióiról. Iskoláit Budapesten végezte el, végül 1928-ban érettségizett le a Markó utcai Berzsenyi Dániel Reálgimnáziumban.

Egyetemre nem mehetett, így apja kívánságára beiratkozott a bécsi Kereskedelmi Főiskolára. Bécsi tartózkodása alatt megismerkedik Kassák Lajos nevelt lányával, Nagy Etellel (Eti).

1929 szeptemberétől a Standard Villamossági Rt magánhivatalnokaként üzleti számlákat ellenőriz, amíg a zsidótörvények következtében el nem bocsátják. Ezután már csak a puszta megélhetésért küzdött. Öngyilkosságot kísérelt meg, s csak a baráti aggodalom és lelemény menti meg életét.

Hamar ráeszmélt, hogy az avantgardista költészet egysíkúságával szemben a klasszikus vers többszólamú, többrétegű, mindig új és új felfedeznivalót kínál, az ő számára pedig jóval több lehetőséget, hogy ellentétes hatásokat magába fogadó személyiségét kifejezze. Egyelőre azonban élvezettel tanulja a szakmát, próbálja ki sorra a legkülönbözőbb antik és modern versmértékeket, és amikor 1932-ben kiadja első verseskötetét Őszi rombolás címmel, a kritikusok kedvezően nyilatkoznak szárnypróbálgató törekvéseiről.

1935-ben megjelent második verseskötete, a Levél a szabadságról. Még ugyanebben az évben feleségül veszi Etit.

Az év elején kiadták harmadik verseskötetét, amely a Menekülő múzsa címet kapta. Világnézete átalakul, kiegészül: 1938-ban áttér a katolikus hitre. Ebben az évben bocsátják el állásából. A következő évben meghal Eti, akinek alakjához egész költészetének és magánmitológiájának egyik alapmotívuma fűződik. Ez évtől a Giraud-féle konzervgyár tisztviselőjeként folytatja polgári tevékenységét, ahol megismerkedik későbbi második feleségével, Kutni Máriával.

Az 1930-as évek második felétől bontakozott ki nagyszabású műfordítói életműve (Francois Villon Nagy testamentuma, 1940; Guillaume Apollinaire válogatott versei 1940; Angol barokk líra, 1943).

A ’40-es évek a munkaszolgálatos behívók, és a rövid munkaszolgálatok jegyében telnek el. A német megszállás idején Kutni Mária – akit 1945-ben vesz el feleségül – és barátai, köztük Ottlik Géza bújtatták.

1945 után vitába szállt Lukács Györggyel és Szigeti Józseffel, a marxista irodalompolitika irányítóival. 1946 augusztusától a Révai Könyvkiadó lektora, ekkor kezdődött szoros barátsága Illés Endrével. A szerelem a továbbiakban is állandó hatóanyaga Vas István költészetének, ezt jelzi 1947-ben, kilencévi szünet után megjelent negyedik verseskötetének a címe is, a Kettős örvény.

1947 őszén Rómába utazott írótársaival. Az élmény emlékét őrzi ötödik verseskötete, a Római pillanat (1948). Ugyanebben az évben Baumgarten-díjjal tüntették ki. 1951-ben elvált második felségétől. Irodalmi munkásságának méltatásául megkapja a József Attila-díj második fokozatát. Június 30-án feleségül veszi Szántó Piroska grafikus-festőművészt.

1949-től kizárólag a műfordításból élt, és életművének ismeretében elmondható, hogy leggazdagabb műfordítóink közé tartozik. Némileg szerencséje volt: állását nem vesztette el, és fordíthatott, amennyit tudott. Tehát megélhetése biztosított volt, ám 1956-ig, a reménykedő várakozásig saját műve nem jelenhetett meg. Verses tolmácsolásainak gyűjteményes kötete, a Hét tenger éneke korok és égtájak legkülönbözőbb nyelvű és jellegű költőinek kaleidoszkópja. A betűk számát tekintve a nagyobb mennyiséget a próza- és drámafordítások jelentették számára. Hiszen ezek jelentik a megélhetést adó napszámos munkát. Ez sem volt azonban alacsonyabb nyelvi-stilisztikai teljesítmény. Regények, történeti művek, filozófiai elmélkedések németből, franciából, angolból és újra meg újra latinból. Fordította többek közt William Makepeace Theckeray, François Villon, John Steinbeck, Friedrich Schiller, William Shakespeare, Guillaume Apollinaire, Moliere, William Somerset Maugham, Ben Johnson, Theodor Fontane, Anatole France, Thomas Stearns Eliot, II. Rákóczi Ferenc, Eugene O’Neill, Daniel Defoe munkáit.

1956-ban nyolc év után megjelentette hatodik verseskötetét, A teremtett világot, és megkapja fordításaiért a József Attila-díj első fokozatát is. 1960-ban Hubay Miklóssal és Ránki Györggyel szerzett zenés tragédiáját bemutatja a közönségnek: Egy szerelem három éjszakája címmel. 1961-ben immáron másodszorra is megkapja a József Attila-díj I. fokozatát. 1962-ben Kossuth-díjjal tüntették ki töretlen irodalmi tevékenységének elismeréseképpen.

Vas István az avantgárdból induló, s vele klasszicizáló szellemben szembeforduló harmadik nyugatos költőnemzedék tagja, Radnóti barátja volt. Példaképül Kosztolányi Dezsőt és Szabó Lőrincet választotta, Illyés Gyula példája is vonzotta.

Tanulmányköteteivel (Évek és művek, 1958; Megközelítések, 1969; 1974; Vonzások és választások, 1978) a magyar esszé Arany János-i és nyugatos hagyományát folytatta. Életrajzi regényciklusa (Nehéz szerelem, 1964; A félbeszakadt nyomozás, 1967; Mért vijjog a saskeselyű? 1981) széppróza és dokumentum, az esszé és a fikciós próza egyensúlyát létrehozó vállalkozás. 1971-től az Európa Könyvkiadó lektoraként vonul nyugdíjba. A következő évben megjelennek válogatott versei, A kimondhatatlan című kötetben.

Termékenyen teltek nyugdíjas évei is: 1983-ban megjelent verseskötete Ráérünk címmel, majd 1987-ben az Igen is, nem is esszégyűjteménye. Hetvenedik születésnapján megkapta a legmagasabb állami kitüntetést, A Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjét. A Szentendrei elégia versgyűjteménye és válogatott versei is 1990-ben látták meg a napvilágot. Utolsó kiadott munkája, kissé utópisztikusan az Azután címet kapta.

1991. december 16-án, 81 éves korában Budapesten érte a halál.


Vas István Könyvtára

„Egy ember, ha széthordják a könyveit, másodszor is meghal.”
(Réz Pál)

Szántó Piroska és
Vas István fényképe
1993-ban Vas István özvegye, Szántó Piroska grafikus-festőművész, férje végakaratának is eleget téve – megfelelő térítés ellenében – felajánlotta a költő csaknem 8000 kötetes könyvtárát. Az 1993. november 29-én létrejött szerződést, a Janus Pannonius Tudományegyetem képviseletében Dr. Hámori József rektor írta alá. Szántó Piroska kérésére, a gyűjtemény átadására csak az ő halála után kerülhetett sor. Az egyetemi könyvtár egyúttal kötelezettséget vállalt arra, hogy a megvásárolt köteteket fizikailag elkülönítetten helyezi el.

1998 szeptemberében – Szántó Piroska augusztus eleji halála után – több száz ládába pakolva érkezett meg a könyvtárba, Pécsre a gyűjtemény. A Vas István Könyvtár megnyitó ünnepségén Dr. Tóth József rektor és Sonnevend Péter, a könyvtár akkori igazgatója vette át jelképesen a hagyatékot. Helyéül a Klimo Könyvtár melletti „vasraktár” lett kijelölve. A ceremónián jelen volt Réz Pál szerkesztő és Várady Szabolcs költő, akik sokat köszönhettek Vas Istvánnak és a könyveinek. Nosztalgiával gondoltak vissza költőbarátjukkal való emlékeikre: „Az 50-es évek elején sokan – Juhász Ferenc, Nagy László, Kormos István, Simon István – jártunk Vasék Eötvös utcai lakására, és bizony számos olyan könyvet is kölcsön kaptunk tőle, melyek akkoriban félig vagy egészen tiltottak voltak.” – mesélte Réz Pál – „Azt kell mondanom, Babits és Kosztolányi könyvtárainak mintájára Vas István is kialakított egyfajta „munkakönyvtárat”, amin azt értem, hogy nem reprezentatív könyvek gyűjteménye volt ez, hanem azok a művek, amiket rendszeresen használt. Ezért aztán egy ilyen könyvtár árulkodik is a tulajdonosának munkásságáról, érdeklődésének alakulásáról. Vas ugyanis amikor mondjuk, Theckeray-t fordított, nagyon alaposan felkészült, és mindent, ami elérhető volt, beszerzett Theckeray-ről. Ugyanez a helyzet Rákóczival is, szerintem a teljes Rákóczi-szakirodalom ott volt a polcán, mert ezt használta az emlékiratok fordítása közben.”

„Jómagam fizikai kapcsolatba is kerültem ezekkel a könyvekkel – elevenítette fel Várady Szabolcs –, ugyanis 1965-ben segítettem neki költözködni az említett Eötvös utcából a Gróza Péter rakpartra. Szegény Pista bácsi teljesen össze volt omolva, hogy mi lesz a könyvekkel, sose kerülnek a helyükre (egyébként betűrendben tartotta őket), ezért aztán hónapokig náluk lebzselhettem rendrakás ürügyén. Mi több, az is az én kiváltságom volt, hogy azokat a könyveket, amiket nem akart megtartani, félévente összepakolhattam és levihettem az antikváriumba, és a pénzt megtarthattam! Arra emlékszem, hogy ez tényleg egy amőbaszerűen növekvő könyvtár volt, s bár nagy lakásban laktak, utóbb még a különálló kis lépcsőházat is be kellett polcoztatni, mert gyűltek és gyűltek a művek.”

A nagylelkű felajánlás beteljesítette mind Vas István, mind Szántó Piroska azon szándékát, hogy méltó kezekbe kerülhessenek az évek hosszú során összegyűjtött páratlan tudományos értéket szolgáló művek: „És végül is az a bizonyosság, hogy sok-sok fiatal egyetemista és kutató keze nyúl majd a könyvekhez és talán furcsálkodik, hogy: nini, ezt is olvasta a Vas István; vagy nagyszerű, ezt itt találtam Vas István könyvtárában, ilyen ócskaság, vagy ilyen kincs! És ez az elképzelés nem törli el Pista eleven, könyvszerető kezének az emlékét. (...) Hadd forgassák, remélem olyan szeretettel és gyöngéden, ahogyan Pista tette, és áldom Pécset, amiért befogadta ...” – írta Szántó Piroska a Bálám szamara és a többiek című önéletrajzi ihletésű regényében.

A nagyszerű költő-műfordító levelezését az özvegy az Országos Széchényi Könyvtárnak ajánlotta fel.

A gyűjtemény összetétele

Vas István a magyar kultúra egyik legjelentősebb alakja volt a 20. században. Úgy mint költő és úgyis mint esszéíró egyaránt kiemelkedőt alkotott, és maradandó életművet hagyott az utókorra. Hosszú működése alatt kiemelkedő jelentőségű könyvtárat alakított ki, amelyben a világirodalom mellett a század kortárs magyar irodalmának számos unikuma helyet kapott. A gyűjtemény pécsi elhelyezése oktatási és kutatási szempontból is nagy jelentőségű. A gyűjtemény zömmel szépirodalmi műveit szép számban egészítik ki a történelmi, vallástörténeti munkák. Vas István gyűjteményét – gazdájuk műfordító lévén – kiegészítette egy nagyon erős külföldi, elsősorban német, angol és francia költészeti anyag. A kötetek mindegyikében szerepel a költő aláírását mintázó, már a halála után készített ex libris, a korai kiadásokban pedig emellett ott díszeleg a puhaceruzás bejegyzése: „Vas István tulajdona”. Természetesen a pályatársaktól és a tisztelőktől is számtalan dedikált példányt kaptak nejével együtt.

Sajnos 1990 elején Szántó Piroska a talán legértékesebbnek tűnő József Attila (1936-os Medvetánc) és Radnóti Miklós köteteket eladta egy antikváriusnak: „Sokáig kísértett még a KERESKEDŐ Pistáénál elegánsabb, szép, kegyetlen keze. Csak azt a szégyenemet, hogy engedtem a KERESKEDŐ-t ott válogatni, azt semmisíti meg a jövendő kutatók keze.” – írja visszaemlékezésében

A gyűjtemény köteteinek címleírásai, teljes feldolgozottsággal az egyetemi könyvtár központi katalógusában találhatók, külön jelzés mutatja a kézírásos dedikációkat.

A könyvtárat az özveggyel való megállapodás szerint a mai napig egyben tartja a pécsi egyetemi könyvtár, és rendkívüli értékét biztosítandó különgyűjteményként kezeli. A gyűjtemény használata az arra kijelölt Kutatóteremben lehetséges.

A Vas István könyvekben található néhány dedikáció

Berda József: Élj és énekelj (1960)
„Vas István, szívem szerinti költőtársamnak”

Juhász Ferenc: Óda a repüléshez (1953) ajánlása:
„Higgyétek el, alig van ember, akinek nagyobb szeretettel és nagyobb szorongással adnám azt a kis könyvet.”

Kolozsvári Grandpierre Emil: Csendes rév a háztetőn (1964)
„Vas Istvánnak szeretettel, sok irodalmi és esztétikai meggyőződésben ellenfele, egyébként barátja és tisztelője”

Ottlik Géza: Iskola a határon (1959)
„Pistának, Pirinek legelső-legeslegelső sorban, és 36 éves barátsággal”

Keresztury Dezső: Dunántúli hexameterek (1946-1956)
„A kristályban mint börtönben a rab:
bár mozdulatlan: rend a holt anyag.
Maga uraként játszik mint szabad
fény villan, él s foszlik a gondolat.
Életünkből renddé hült láza csak:
pár példás kristály-vers ha megmarad.
Vas Pistának a példázatok kedvelőjének szíves barátsággal.”

Keresztury Dezső: A közelítő csönd (1989)
„Ne vénülj meg Pista;
légy legitimista:
becsületszavas,
kemény mint a Vas!
Ki ne hullasson a rosta:
a Piroska!”

Művei

  • 1932 — Őszi rombolás (verseskötet)
  • 1935 — Levél a szabadságról (verseskötet)
  • 1938 — Menekülő Múzsa (verseskötet)
  • 1943 — Elveszett otthonok (önéletrajzi kisregény)
  • 1947 — Kettős örvény (verseskötet)
  • 1948 — Római pillanat (verseskötet)
  • 1955 — Hét tenger éneke (versfordítások)
  • 1956 — A teremtett világ (válogatott verseskötet)
  • 1957 — Nehéz szerelem (regény)
  • 1957 — Trisztán (dráma) (Illés Endrével)
  • 1958 — Évek és művek (esszék)
  • 1959 — Angliai utazás (útirajz versfordításokkal – Nagyvilág, szeptember)
  • 1960 — Rapszódia egy őszi kertben (verseskötet)
  • 1961 — Egy szerelem három éjszakája (musical) (Hubay Miklóssal és Ránki Györggyel)
  • 1962 — Római rablás (verseskötet)
  • 1963 — Rendetlen bűnbánat (dráma) (Illés Endrével)
  • 1964 — Nehéz szerelem (regény)
  • 1965 — Földalatti nap (verseskötet)
  • 1967 — A félbeszakadt nyomozás (regény)
  • 1969 — Nem számít (verseskötet)
  • 1969 — Megközelítések (esszék)
  • 1970 — Mit akar ez az egy ember? (összegyűjtött versek)
  • 1972 — A kimondhatatlan (válogatott versek)
  • 1974 — Az ismeretlen Isten (összegyűjtött esszék)
  • 1975 — Önarckép a hetvenes évekből (új összegyűjtött versek)
  • 1978 — Vonzások és választások (esszék)
  • 1981 — Mért vijjog a saskeselyű? (regény)
  • 1983 — Ráérünk (verseskötet)
  • 1987 — Igen is, nem is (esszék)
  • 1990 — Szentendrei elégia (verseskötet)
  • 1990 — Válogatott versek
  • 1991 — Azután (regény)
  • 1992 — Feloldozás (regénytöredék, Holmi, április-május)

Műfordításai

  • Francois Villon: Nagy testamentum (1940)
  • Guillaume Apollinaire: Válogatott versei (1940 Radnóti Miklóssal)
  • Corrado Alvaro: Az erős ember (1940)
  • Angol barokk líra (1943)
  • Francis Carco: Szerelmem, Párizs (1943)
  • Margaret Mackay: Virágzik a lótusz (1943)
  • John Steinbeck: Lement a hold (1945)
  • Aldous Huxley: És megáll az idő (1946)
  • Somerset Maugham: Akkor és most (1947) — Életem (1948)
  • Shakespeare: VI. Henrik 1. rész - III. Richárd - IV. Henrik 1-2. rész - Minden jó, ha vége jó - A velencei kalmár (1948) - Antonius és Kleopátra (1955) - V. Henrik (1981)
  • Jean Racine: Berenice (1949)
  • Friedrich Schiller: Ármány és szerelem (1950) - Don Carlos (1955) - Tell Vilmos (1952)
  • Moliere: Tartuffe (1951) - A nők iskolája (1952)
  • Bertolt Brecht: Koldusopera (bem. 1945, átdolg. 1961)
  • Borisz Lavrenyov: Leszámolás (1953)
  • Charles és Mary Lamb: Shakespeare-mesék (1955)
  • Anatole France: Lúdláb királynő - Nyársforgató Jakab meséi (1953) - Emberi szomorújáték (1954)
  • William Makepeace Thackeray: Hiúság vására (1950) - A nagy Hoggarty gyémánt - Henry Esmond története (1952) - A virginiai testvérek (1962)
  • Theodor Fontane: Effi Briest (1954)
  • Johann Wolfgang Goethe: Vonzások és választások (1949)
  • Daniel Defoe: Moll Flanders (1956)
  • Lion Feuchtwanger: Goya (1956)
  • Eugene O'Neill: Boldogtalan hold - Egy igazi úr - Utazás az éjszakába (1960)
  • John Webster: Amalfi hercegnő (1961)
  • Ben Jonson: Volpone (1961)
  • Maurice Maeterlinck: A kék madár (1961)
  • Saint-John Perse: Bóják (1963)
  • Tennessee Williams: Amíg összeszoknak (1964)
  • Peter Weiss: A vizsgálat (1966) - Hölderlin (1973)
  • T. S. Eliot: Versek - Gyilkosság a székesegyházban - Koktél hatkor (1966)
  • Christopher Fry: Vénusz átvonul (1966)
  • Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott (1967)
  • Kavafisz: A barbárokra várva (1968 - Somlyó Györgygyel)
  • Nelly Sachs: Izzó rejtvények (1968 - Görgey Gáborral)
  • Robert Bolt: Kinek se nap, se szél (1969)
  • Barry England: Neveletlenek (1972)
  • G. B. Shaw: Brassbound kapitány megtérése (bem. 1973)
  • II. Rákóczi Ferenc: Emlékiratok (1948, átdolg. 1978)
  • John Ford: Kár, hogy kurva (1984)

Díjai

  • Baumgarten-díj (1948)
  • József Attila-díj (1951, 1956, 1961)
  • Kossuth-díj (1962, 1985)

Vas István születésének 100. évfordulója alkalmából 2010. november 1-től 2011. január 22-ig volt megtekinthető a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont földszintjén az a tárló, amelyben Vas István néhány személyes tárgya mellett a neki dedikált könyvek is kiállításra kerültek. A tárlatot Rózsáné Szarka Veronika állította össze.

Forrás: Lib.hu - Katilla Film | Időpont: 2011. január 24. | Hossz: 00:05:59 | Bitráta: 800 kbps